A pashmina elnevezés a perzsa „pasha“ szóból ered, mely gyapjút jelent. A kasmír szó pedig, mely a kasmírgyapjút jelöli, egy ázsiai történelmi helységről, Kasmírról kapta nevét.
Ez a himalájai terület a mai napig létezik – szemet gyönyörködtető hegyek és völgyek találhatók itt, ám ezért a földért Pakisztán és India megszakítás nélkül harcol. Nem hivatalos statisztikák szerint naponta 15 ember hal meg ezekben a tűzharcokban.

Az első írásos említés a pashmina kendőkről afganisztáni szövegekből, nagy valószínűséggel még
időszámításunk előttről származik. A feltételezések szerint Nepál és Kasmír területén már többezer éve gyártanak pashmina kendőket. A himalájai lakosok felfedezték, hogy az ottani fennsíkokon élő kecskék szőre nagyon különleges és tökéletes védelmet nyújt a kemény hidegekben. Épp ennek köszönhetően vészelik át a nagy fagyokat, amikoris a hőmérséklet
akár 40 fokkal nulla alá csökken. Elkezdték hát gondosan kifésülni a kecskék szőrét és így jöttek létre az első pashmina kendők.

A kasmír puhasága miatt a gyapjút nem lehet gépekkel szőni, csakis becsületes kézimunkával.
A kézzel való készítés természetesen a mai napig megmaradt, ám a piacon hatalmas mennyiségben jelennek meg hamisítványok, melyeket szintetikus anyagokból, gépekkel gyártanak.
A pashmina kendőknek nagyon gazdag és érdekes történetük van. Az ókori civilizációban mindig a leghatalmasabbak kísérői voltak. A csodálatos, kézzel szőtt kasmírkendőkbe később rengeteg király és császár szeretett bele, így azóta a „fiber for kings“, azaz a királyok szövete becenevet
viseli.

A kasmírrostok feldolgozásának tökéletesítését a nepáliak elődeinek köszönhetjük. Ez a tehetség generációról generációra öröklődött és manapság a kasmíröltözékek gyártása egy lett a kevés megélhetési forrásból a szegény Nepálban.

A pashmina kendőkről és más kasmírtermékekről később Európa is tudomást szerzett.
Bár Július Caesar palotájában már rég találtak ilyen öltözékeket, csupán a 18. században kezdtek ismertté válni. A francia Marie Antoinett is nagyon kedvelte. Magát Napóleont pedig annyira rabulejtette a pashmina kendők minősége, hogy szerelmének, Josephine-nek vásárolta őket.
A kasmírról azt tartják, hogy mérhetetlen energiája van, szerelmet és pozitív rezgéseket áraszt.

Lehet, hogy éppen ebben rejlett Napóleon sikere – Josephine-nel ugyanis összeházasodtak.

Az európai pashmina kendő piacon azonban 1870-ben egy törés következett be – oka a gazdasági stagnáció és talán az európaiak ízlésének változása is.

A pashmina kendők a 20. század végén láttak újra napvilágot, amikoris a londoni, New York-i és párizsi divattervezők beiktatták kollekcióikba. Gyártásuk továbbra is folytatódik Nepálban, ahol a mai napig becsületes kézimunkával készülnek.